2012. október 29., hétfő


Máig beszólnak a babahordozó szülőknek

Fanatikusak, vagy odaadó, tudatos szülők? Anyukák és apukák, akik életformává teszik a hordozást, és hisznek abban, hogy ezzel a gyerek alapvető igényeit elégítik ki – a babahordozás hete alkalmából jól körüljártuk a kérdést.


„Sokan még ma is elvontnak vagy fanatikusnak tartják azokat az anyukákat, akik derekukon a babájukkal végzik a házimunkát – kezdi dr. Szilágyi Rita, a Beli Buba Babahordozó Iskola egyik tanfolyamvezetője, egy kétéves kisfiú anyukája, aki második gyermekét várja. – Számunkra, hordozó szülők számára viszont az a legfontosabb, hogy a kicsik igényeit kielégítsük. Ahogy az igény szerinti szoptatás, úgy az igény szerinti hordozás is az úgynevezett kötődő nevelés része. Vannak, akik szerint így elkényeztetjük a gyerekeinket, de valljuk, hogy igenis a korai években kell kielégíteni ezt az igényt, hogy később bátrabban induljanak el a világba, magabiztos emberekké váljanak. De ehhez az kell, hogy a picik érezzék, számíthatnak ránk, mindig a közelükben vagyunk. Az első évek nehezebbek ugyan, de biztosak vagyunk benne, hogy a kötődő nevelés később többszörösen meghálálja magát.”


Belül is akarjon hordozni


Rita egyébként az újszülöttkortól a hordozós kor végéig használható hordozókendőre esküszik, mert rendkívül sokféle megkötési módja van, szerinte minden szülő talál magának és babájának megfelelőt. Ugyanakkor mindenkinek azt ajánlja, hogy az internetes oktatóvideók helyett inkább személyesen, profi tanácsadótól kérjen segítséget, ha kendőzni szeretne. 

„Olyan anyukáknak is segítünk, akik már-már lemondtak a hordozásról, mert vagy nem találták meg a megfelelő hordozóeszközt, vagy a babájuk tiltakozik a hordozás ellen. Nekik azt szoktuk mondani, hogy helyezzék el a kendőben a babát, és adjanak tíz percet az eszköznek, még ha sír is a kicsi. Olyan gyereket még nem láttam, aki tiltakozott volna egy helyesen rögzített hordozó ellen, inkább arról van szó ilyenkor, hogy az anyuka legbelül mégsem akar hordozni, különösen ha gyerekkorában nem kapta meg ezt a közelséget. A babák pedig megérzik ezt – teszi hozzá a szakember, aki az évről évre gyarapodó tagságú székesfehérvári babahordozó klub egyik vezetője is. – Akkor is a kendőt ajánljuk, ha valakinek fájós a háta, kevésbé bírja a terhelést, hiszen lehet kötni előre, csípőre, hátra, hogy a mamának és a babának is kényelmes legyen. Találkoztam már tolószékben ülő anyukával is, aki előre kötve hordozta a babáját, semmi sem lehetetlen, csak elhatározás kérdése.”

Aztán négy-öt hónapos kor környékén, vagy ha a baba súlya elérte a hét-nyolc kilót, érdemes háti hordozásra váltani. „Az anya medence- és gátizmainak hosszú távon nem tesz jót a terhelés, és a baba is többet lát a világból, ha háton van – mondja a tanfolyamvezető. – A kifelé hordozást viszont egyáltalán nem ajánljuk, leginkább anatómiai okok miatt, hiszen a babáknak megfelelő gerinc- és csípőtámasztás a szülő testére támaszkodva, befelé fordulva lehetséges. Persze a pszichés szempontok sem mellékesek: egy pici babának még jólesik elbújni, ha a sok külvilági ingertől egyszer csak túltelítődik az agya. Kifelé fordulva pedig erre nincs módja.”

Koraszülötteket kendőbe?

Koraszülött babák számára még fontosabb a testközelség és az is, hogy a pici testet megfelelően rögzítsük a sajátunkhoz. „A kislányom két kiló alatti súllyal, koraszülöttként jött világra, nekem pedig szimpatikus volt a kifejezetten koraszülött babáknak javasolt kengurumódszer, ezért szerettem volna mindenképpen kipróbálni a hordozókendőt” – mondja Mariann, egy tizenöt hónapos kislány anyukája.
„Egy speciális, félkész hibrid kendőt választottam, amely néhány helyen össze van varrva, így könnyebb megkötni, és a férjem is szívesen használta, mert nem volt macerás. Először elég ijesztő volt belerakni azt a picike gyereket, de elmentem egy gyorstalpalóra, ahol mindent megmutattak, utána pedig már ment, mint a karikacsapás. Egyébként nem vagyok fanatikus, otthon csak néha kötöttem magamra a picit, leginkább akkor, amikor nagyon nyűgös volt, és máshogy nem tudtam megvigasztalni – vallja be az anyuka, aki elárulja, hogy az utcán többször is beszóltak neki a furának tűnő hordozós póz miatt. – Egy fiatal sráctól egyszer azt is hallottam a villamoson, hogy »Figyeld már, spárgában van a gyerek!«, és előfordult, hogy idősebb nénik tettek szemrehányó megjegyzéseket, mert úgy gondolták, ártok a babának.”

„Nagy a tudatlanság a fejekben”


Mariann kislánya már egyéves volt, amikor a szülei hátára került. Akkor váltottak kendőről mei taira, mert azt praktikusabbnak találták a háti hordozásra. „Sokan választják a mei tait, ha már gyakrabban kerül hátra a baba, mert rémesen egyszerű rögzíteni – mondta a Nők Lapja Cafénak Gremsperger Emese, aki nemrég elhivatottan kampányolt közösségi oldalán a helytelen hordozás ellen. – A hazai köztudatban sajnos még ma is a kenguruval azonosítanak mindenféle babahordozó eszközt, pedig éppen a kenguru kialakítása felel meg legkevésbé a helyes hordozás feltételeinek. Előfordult már, hogy megszólítottam egy-egy kengurus apukát vagy anyukát, de hiába próbálkoztam finoman, mindig elutasítottak. A múltkor viszont egy anyuka visszavitte a babaáruházba az ott vásárolt kengurut, miután az interneten utánanézett, és rájött, miért káros a babáknak, sőt nagyobb gyerek esetén a szülőnek is, ha kenguruban, elöl hordozza őt” – mondja a háromgyermekes anyuka, aki szerint sajnos még ma is nagy a tudatlanság a fejekben a hordozással kapcsolatban.

Nagybevásárláshoz nem ajánlják


Nem csoda, hiszen a magyar védőnők szövetsége sem rendelkezik központi irányelvekkel a hordozóeszközökre vonatkozóan, használatukat teljes mértékben a szülőkre bízzák. „Az a tapasztalatom, hogy sok családban akkor kerül elő a kendő vagy a kenguru, amikor nem tudnak mit kezdeni a síró gyerekkel” – számol be Kuruczné J. Linda, védőnő.

„Sokan panaszkodnak viszont, hogy fáj a hátuk, a derekuk a megerőltetéstől, ezért azt szoktam javasolni, hogy csak rövid ideig hordozzunk, ne azzal intézzük a nagybevásárlást, és ne abban altassuk a gyereket. Egy öt-hat kilós gyerek esetében néhány óra már komoly fizikai munkát jelent, és az európai anyák izomzata egyszerűen nem erre van beállítva. A kicsik pedig megszokják a folyamatos, anyai közelséget, aztán természetes, hogy mindig követelni fogják” – teszi hozzá a védőnő, aki szerint egy nézelődő, érdeklődő babát már nyugodtan lehet kifelé fordítva is hordozni, viszont ha már elfáradt, és nem tartja a fejét, azonnal le kell fektetni.
„A babának csak jó lehet”
Mivel az internetes fórumokon is teljesen ellentétes hozzászólások keringenek arról, hogy az ortopédusok hogyan is látják a babahordozó eszközök és az egészséges babacsípő viszonyát, úgy gondoltuk, ideje tisztázni a kérdést. „A jó hordozóeszköz széles, 90-100 fokos terpeszt biztosít, ez a fiziológiás csípőhelyzet az egészséges fejlődést biztosítja – magyarázza dr. Marschalkó Péter, a Heim Pál Gyermekkórház ortopédiai osztályának osztályvezető főorvosa. – Vagyis jól megválasztott kötözési technikával, illetve hordozóeszközzel csak jó lehet a babának a hordozós pozíció, különösen hogy az anya dereka és a baba terpesze általában tökéletesen illeszkednek egymáshoz. És azon túl, hogy a baba testi fejlődésére jó hatással van a hordozás, szoros pszichés kontaktust is biztosít.”
„Azokat a kengurukat nem ajánlom, amelyek keskeny ülőrésszel rendelkeznek, nem támasztják alá a baba combját, és a lábak lógó helyzetbe kerülnek, és az sem jó, ha pólyába szorítjuk a babát, ahol szintén nem tudja felvenni a fiziológiás testhelyzetet.  A bölcsőszerű pozíció akkor lehet jó, például a korai időszakban, előre kötött kendőben, ha a lábak fel tudják venni a kedvező, terpesztett alapállapotot. Az anya szempontjából pedig azért kedvezőbb a testközeli hordozás, mert a gerince sokkal kevésbé terhelődik” – teszi hozzá a főorvos, aki az elmúlt másfél évben nagyon sok hordozott babával és számos, imponáló kötözési megoldással találkozott. Azt tapasztalta, hogy a babahordozó szülők kimondottan egészségtudatosan és nagyon intelligensen állnak a gyerekneveléshez.




2012. október 1., hétfő

 A héten kezdődik a Nemzetközi Babahordozó Hét, melyre hónapok óta készülünk. Mostanra már mindent előkészítettünk, csak az utolsó simítások vannak hátra. A program is összeállt végleges formájában. Íme, böngésszétek kedvetekre, és gyertek minél több eseményre! Szeretettel és mindenféle jóval várunk benneteket!