2011. február 15., kedd

Hordozni jó!


interjú Mészáros Anikó babahordozási tanácsadóval a babamappa.hu-n.

Babahordozással kapcsolatban mindenkiben számos kérdés merül fel, reméljük, interjúnkból legalább egy részére választ kaptok!


Hogyan határoznád meg pár mondatban, ki az a babahordozási tanácsadó?
Egy babahordozási tanácsadó olyan, nagy hordozási tapasztalattal rendelkező személy, aki képes segíteni a várandós és kisgyermekes családoknak a helyes babahordozó eszközök kiválasztásában és azok használatának elsajátításában. Támogatja a családokat a hordozás és kötődő nevelés mindennapi gyakorlatában, kérdéseikkel hozzá fordulhatnak.
Célunk az édesanyák, és rajtuk keresztül a családok biztatása, támogatása abban, hogy ösztöneiket követve megtalálják azt az utat, ahogyan gyermekükről gondoskodva az egész család igényei kielégítést nyerhetnek. Ennek eszköze a testközelben hordozás, tágabb értelemben véve a tiszteletteljes, kötődő nevelés.


Honnan ered ez a szokás, és Magyarországon mikor jelent meg először /vagy újra?
A babahordozás ősi módszer. A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp kisbabákkal közlekedni, dolgozni. Az emberiség kétharmada ma is hordozza babáját. Ha a több száz éves tapasztalat nem lenne eléggé meggyőző és igazoló erejű a mai társadalom számára, sok-sok új tudományos eredmény is alátámasztja a babahordozás fontosságát.
A nyugati világban az 1970-es években kezdték el újra felfedezni a babahordozást mint praktikus eszközt. Magyarországon az elmúlt 3-4 évben jelentősen megnőtt a hordozó családok száma, és ez az örvendetes tendencia ma is töretlen.
A nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat (a várandósság, szülés, gyermeknevelés körüli teendőket, szerepeket is), és kezd visszatérni a gyökerekhez. Egyre többször hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról. Sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondozás létjogosultságát és fontosságát. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a kötődés, és ez egész későbbi életére meghatározó pozitív tapasztalatot jelent.
Ellenkező esetben: ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába „kommunikál”, nincs értelme, mert nem kap rá választ.


Te magad miért lettél babahordozási tanácsadó?

2007 februárjában született a kislányunk, két hónapos korában tettem először hordozókendőbe. Felszabadító, boldog, megnyugtató érzés volt – a kislányunknak is: rögtön elaludt. Ettől a pillanattól mindennapi életünk részévé vált a kendő: kislányomnak nem kellett nélkülöznie a társaságomat és a ringatást, miközben szabad volt a két kezem és tudtam végezni a házimunkát. Ő ezt egy darabig figyelemmel kísérte, aztán mikor elfáradt, elaludt a kendőben és jókat szunyókált. A hordozókendő segítségével könnyedén lehet közlekedni a városban, a járműveken vagy gyalogosan bárhová. Sikerült olyan megoldást találnunk, hogy mindketten nyugodtak és elégedettek legyünk.
Olyan nagyszerűnek és fontosnak tartom a hordozást, hogy küldetésemnek éreztem, hogy másoknak is megmutassam és átadjam ezt a tudást. Azért, hogy ezt szakszerűen tegyem, 2007 végén elvégeztem a hordozókendő tanfolyamvezetői képzést. Azóta tartok hordozókendő tanfolyamokat kismamáknak, anyukáknak, apukáknak. Örömmel látom, hogy a hordozás mekkora segítség és boldogság másoknak is.


Hogyan válhat valaki babahordozási tanácsadóvá? Milyen képzést kell ehhez elvégeznie? Mi történik egy ilyen képzésen?
A Beli Buba Babahordozó Iskola keretein belül váltam hordozókendő tanfolyamvezetővé és babahordozási tanácsadóvá. Az iskola a svájci LANA tanfolyamhálózat magyarországi tagja, 2006 óta szerveznek képzéseket itt Magyarországon is. A képzés elméleti és gyakorlati elemeket is tartalmaz.
A hordozáshoz kapcsolódó ortopédiai, neurológiai, pszichológiai és kultúrantropológia ismeretek mellett természetesen fontos a hordozási technikák tökéletes elsajátítása, valamint azok tanítási módszertana is.
A Beli Buba Babahordozó Iskola egy szakmai és szellemi közösség: folyamatosan tovább képezzük magunkat, újabb és újabb ismereteket és kötési technikákat tanulunk, folyamatosan gyűjtjük és megosztjuk egymással a babahordozással kapcsolatos tapasztalatainkat.


Fontos-e annyira ez a hordozási mód, hogy próbáljuk-e meggyőzni a sokszor szkeptikus férfiakat/apákat is? Tényleg, hogyan viszonyulnak ehhez a férfiak általában? Ezzel kapcsolatban is megfigyelhető valamiféle pozitív változás? Elfogadóbbak, nyitottabbak szerinted a mai apák?
Tapasztalatom szerint a mai apák nyitottabbak és megengedőbbek saját magukkal és gyermekükkel szemben is: tehát megengedik maguknak a gyengédséget. Természetesen a családok (és az édesapák) nagyon különbözőek, és valószínűleg, akik eljutnak hozzám egy tanfolyamra vagy tanácsadásra, már eleve nyitottabbak a hordozás és kötődő nevelés, válaszkész gondoskodás felé.
Az apukák néha aggódnak, féltik az édesanyákat, de mikor látják, hogy a gyakorlatban milyen remekül működik a hordozás, sokszor ők maguk is kiveszik a részüket belőle. Soha semmit nem szabad erőltetni. Ha látják, hogy a hordozás milyen nagyszerű ajándék az egész családnak, ők maguk is kipróbálják és megszeretik azt az érzést, hogy egy kisbaba hozzájuk simul.



Van bármiféle hátránya ennek? El lehet „kényeztetni” ezzel a babát?
A hosszú-hosszú évezredek alatt semmiféle olyan dolgot nem találtak, amely a hordozás ellen szólna, sőt! Minden tudományos eredmény az intenzív testközelség fontosságát és előnyét igazolja.
Vannak, akik attól tartanak, hogy túlságosan elkényeztetik gyermeküket, ha hordozzák, és a baba túlságosan hozzájuk nő. A csecsemők életük első pár hónapjában intenzíven igénylik a testközelséget. Ahogyan azonban egyre kíváncsibbak lesznek és megindul a mozgásfejlődésük (forognak, másznak, felülnek, felállnak, járnak stb.), egyre kevésbé igénylik a hordozást. Az az általános tapasztalat, hogy a hordozott babák nagyon nyitottak, barátságosak és elég hamar önállóak lesznek. Miután saját vágyuk szerint kielégült a testközelségre való igényük, könnyedén tovább tudnak lépni, szívesen fedezik fel a világot. Mivel a hordozás megalapozza a korai kötődést és segít a(z ős)bizalom kialakulásában, így a kicsik bátran vágnak neki a környezet felfedezésének, hisz tudják, biztonságban vannak, mindig van egy biztos háttér, ahová visszatérhetnek, ahol támogatást kapnak, ha szükségét érzik.


Van esetleg olyan, akinek nem javallott hordozni a gyermekét, például várandósoknak a nagyobb testvért?

Alapvetően aki egy – a gyermek súlyával megegyező súlyú – hátizsákot felemelhet és hordhat, az lényegében hordozhatja saját gyermekét is. Lehetnek azonban olyan ortopédiai vagy más betegségek, melyek esetén felmerül, hogy hordozhatja-e a szülő kisbabáját. Ha valakinek ilyen jellegű kérdése vagy problémája van, mindig azt javaslom, hogy szakemberrel konzultáljon, mielőtt hordozni kezd.
Alapesetben várandósok is hordozhatnak (és hordoznak) pl. nagyobb testvért. A hangsúly azon van, hogy ha a várandósság egészséges lefolyású (tehát semmiféle veszélyhelyzet nem áll fenn, ami például a súly emelését vagy hosszabb távú viselését megakadályozza), akkor engedélyezett a hordozás is, illetve fontos, hogy egy várandós csak úgy, akkor és annyit hordozzon, amennyi neki jólesik. Figyeljen a szervezetére, és ha megterhelő számára a hordozás, akkor pihenjen, tartson szünetet.


Mekkora babával lehet elkezdeni a hordozást és van-e valamilyen felső határ (életkor, súly), amikor már nem tanácsos?
Egy kisbabát születése pillanatától kezdve lehet hordozni, és mivel az első pár hétben, hónapban óriási a babák testközelségre való igénye, javasolt is a hordozás az első percektől (a gyermekágy időszakában az édesapa vagy más segítő is hordozhatja a kicsit).
Hordozni egészen 4-5 éves korig lehet, amíg a kisgyermek ezt igényli. Természetesen az idő előrehaladtával egyre önállóbb lesz a gyermek, egyre kevesebbet kéri a hordozást, de előfordulhatnak olyan helyzetek – hosszabb-nehezebb kirándulás vagy például betegség – amikor elfárad és ismét szerepet kap a hordozóeszköz.
A hordozás felső súlyhatára lényegében az a súly, amit a szülő még elbír. Tapasztalatom szerint a hordozás remek egyensúlyi helyzetet teremt a kicsik mozgásfejlődésében is. Ugyanis ahogyan egy gyermek egyre növekszik, egyre többet szeretne a saját lábán jönni-menni. A gyakran siető szülőnek azonban sokszor egyszerűbb beültetni a kisgyereket a babakocsiba, mert így gyorsabban halad, mint egy totyogóval. Ezért előfordul, hogy egy egyébként járni tudó gyermek gyakran passzív helyzetben, babakocsiban ül akkor is, amikor ő maga akár szívesen jönne-menne. A hordozó szülőknek azonban az idő előrehaladtával és a súly növekedésével az az érdeke, hogy csak annyit hordozza a gyermekét, amennyit valóban szükséges, hisz nem áll szándékában 10-15 kilót napi több órán át cipelni. Tehát az alapeset az, hogy a gyermek a saját lábán közlekedik, és csak akkor kéredzkedik a hordozóeszközbe, ha már nagyon elfáradt.




Sok anyukát ér „támadás” idegenektől, amikor ilyen módon hordozva látják a babát, mert úgy vélik, megfulladhat. Van alapja ennek a félelemnek? Ha igen, akkor mire érdemes odafigyelni hordozás közben?

A jó hordozóeszközben helyesen hordozott baba szorosan simul hordozójára, de mindketten megfelelően kapnak levegőt. A szorosság nem jelenti azt, hogy kellemetlen vagy fájdalmas lenne. Ha kényelmetlen a hordozás, akkor nem jó a hordozóeszköz, vagy nem megfelelően használják.
A gyerekek hordozás közben is viselkedésükkel jelzik, hogy jól érzik magukat. Szeretik a hordozást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az idő nagy részében elégedettek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak. Sőt a babák többsége édesen-békésen szunyókál a hordozóban, amikor elfárad. Ha nem érezné jól magát, nem tudna ellazulni.




Van-e még bármi, amit fontosnak tartasz elmondani, amit érdemes tudni a szülőknek, akik hordozni szeretnék a babájukat?
A jó és helyesen használt hordozóeszköz körülöleli a baba hátát, ezzel biztonságosan támasztja a gerincét. Nem javasolt olyan eszközök használata (pl. kenguru), amelyben a kicsi gerince elferdülhet, a háta összecsuklik. A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás a hordozónak is kényelmes, és nem árt az egészségének.
A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás segíti a csecsemő csípőfejlődését. Sőt a hordozással korrigálhatók a születéskori csípőproblémák, valamint megelőzhető a rejtett csípőproblémák későbbi kifejlődése.
Az újszülöttek csípővápája még fejletlen, ezért esetükben nagyon fontos figyelni a helyes csípő- és lábtartásra. A babák csípőfejlődését az úgynevezett terpesz-guggoló tartás segíti legjobban.
A helyes eszközben való anatómiailag helyes hordozás segíti a kicsik csípőfejlődését, illetve korrigálhatóak a csípőproblémák. Terpeszpelenkára sincs szükség. Ha megfelelő eszközben és megfelelő pozícióban van a baba, akkor a feje, háta, gerince épp annyira van megtámasztva, amennyire arra fejlődési szakaszában szüksége van.
A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyszerv, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát - kiegészítve az érintéssel - a csecsemő idegrendszeri fejlődésének kiinduló pontja. Hordozás közben mindkét kulcsingert folyamatosan megkapja a baba, és ez hozzájárul az idegrendszer kiegyensúlyozott és egészséges fejlődéséhez.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése