2011. november 23., szerda

BABABÖRZE ÉS KÉZMŰVES VÁSÁR


A Székesfehérvári Babahordozó Klub szervezésében bababörze és kézműves vásár lesz 2011. december 10-én, szombaton 10:00 és 14:00 között.

Zsákokban áll kinőtt gyerekruha? Pakolgatod a nem használt mosható pelusokat? Nem tudsz mit kezdeni a kismama ruháiddal, vagy a nem hordott ruhákkal? Egyedi , kézműves ajándékot keresel karácsonyra?

Akkor gyere el árulni és vásárolni December 10.-én Szombaton 10:00 - 14:00 ig Bababörze és Kézműves vásárra, a Szent István Művelődési Ház Szent Imre termébe!

Ismét lesz teasarok a Szelence teaház jóvoltából és játszósarok is várja a kicsiket és nagyokat amíg a Szülők vásárolgatnak!

A Börzét a Székesfehérvári babahordozó Klub szervezi de Mindenki számára nyitott lesz!
Szólj az összes Anyuka vagy leendő Anyuka ismerősödnek, barátnődnek, szomszédodnak és mindenkinek akit érdekelhet!

Kézműves amatőrök és profik jelentkezését is várjuk!

Belépő a vásárlóknak nincsen! Aki árulni szeretne, érdeklődjön a holdanda@gmail.com címen!

2011. október 18., kedd

babahordozó hét visszhang



cikkek:

http://fmh.hu/cimlapon/20111012_babahordozo_het

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_90348

http://fmh.hu/eletmodi/20111015_anyai_ketelyek?s=rel

http://fmh.hu/eletmodi/20111017_a_szoptatas_osztone_mindenek_felett

gyönyörű fotók a flash mobról:
http://verabogodiphotos.blogspot.com/2011/10/flash-mob-2011.html

és egy igazán életszerű videó:

2011. szeptember 29., csütörtök

Nemzetközi Babahordozó Hét 2011

Nyitó rendezvény: 2011. október 12., szerda 17:00, kendőlánc a belvárosban.
Az idei Babahordozó Hét programjaira egy flash mob-bal szeretnénk felhívni a figyelmet. Ha van kedved, gyere el Te is, hozd magaddal a hordozóeszközödet, és csatlakozz hozzánk!
Gyülekezés 16:45-től az Alba Plaza előtt.
Ha tudsz, mindenképp hozz magaddal egy hordozókendőt, amit a kendőláncban fel tudsz használni!
a demonstráció részeként próbahordozást és gyerek-hintáztatást tartunk az országalmánál.


Idén is megrendezésre kerül a Nemzetközi Babahordozó Hét!

a
székesfehérvári rendezvény részleteit itt találod.

Az idei rendezvényen is sok érdekes előadáson és beszélgetésen vehetsz részt.

ezen kívül pedig sok-sok gyakorlati alkalommal is készülünk, hogy minél több mindent kipróbálhass testközelből is.
és természetesen igénybe veheted állandó tanácsadásainkat, kényeztetheted magad és a babádat is masszázzsal, vagy leülhetsz teázni a Szelence teasarokba.

várunk szeretettel minden pocakos- , babás- és kisgyermekes családot!
minden programot úgy szerveztünk, hogy babával is részt tudj venni rajtuk! az előadó teremben szőnyegre teheted le a babádat, vagy segítünk feltenni valamilyen hordozóeszközbe, hogy kényelmesen hallgathasd végig az előadásokat.

2011. július 31., vasárnap

Anyatejes Világnap Székesfehérváron

Több helyszínen is lesznek programok az Anyatejes Táplálás Világnapja alkalmából Székesfehérváron. A Székesfehérvári Babahordozó Klub pedig mindkét helyen szeretettel vár Benneteket hordozós- és mosható pelenkás tanácsadással is!

2011. augusztus 1. az Anyatejes Táplálás Világnapja
Helyszín: Szabadművelődés Háza
Aula, földszinti előadóterem és játszóház
Székesfehérvár Fürdősor 3.
Időpont: 2011. augusztus 1. 9.30
Témáink:
· Előadások az anyatejes táplálás jelentőségéről a gyermekorvos, a nőgyógyász, a dietetikus, és a védőnő szemszögéből 9.30-10.30
· Tanácsadás: szoptatásról, várandós és szoptatós étrendről, csecsemő és kisgyermektáplálásról,
· Bemutatók: baba- mama jóga, babamasszázs, intimtorna, babakonyha, hordozókendő,
· Szűrővizsgálatok: mozgásszervi szűrés, vérnyomás-, vércukormérés,
Nagyon sok szeretettel hívunk, várunk minden kedves kismamát, leendő kismamát, apukát, leendő apukát, a gyermekeikkel, nagymamát, nagypapát, és minden érdeklődőt rendezvényünkre!
A rendezvényről érdeklődhet védőnőjénél a gyermekorvosi rendelőkben

2011. július 17., vasárnap

apák, hordozzatok! :)


forrás: http://www.demotivalo.net/view/16955/apasag

2011. július 16., szombat

56pizsama

Herner Dorka riportfilmjei 1-11 gyerekes családokkal.

ez itt az első rész, de ha rámész a blogra, megtalálod az összes többit is.


szólj hozzá: 1 gyerek - 56 pizsama sorozat

mindenkinek szeretettel ajánlom. :) mi nagyon élveztük.

2011. május 1., vasárnap

Születés Hete 2011

Mától egy hétig Születés Hete van országszerte.
Székesfehérváron is színes előadásokkal és programokkal várnak mindenkit a szervezők. a fő programok péntek-szombat-vasárnap lesznek, de hét közben is lesznek például ingyenes bemutatóórák. érdemes átböngészni a részletes programot itt.

a megyében is lesznek több helyen programok, én Csákváron fogok május 6-án, pénteken délelőtt 9:30-kor előadást és próbahordozást tartani. a csákvári programokat megtalálod itt.

Székesfehérváron pedig május 2-án, délután 17:00-tól tartok ingyenes tanácsadást, a hétvégi rendezvényen pedig szintén szeretettel várok mindenkit, akinek kérdése van, vagy szeretné kipróbálni a hordozást.

2011. március 29., kedd

hordozás és biciklizés

Mivel a székesfehérvári babahordozók között is felmerült ez a téma, és most tavasszal amúgy is aktuális, bemásolom ide Mészáros Anikó írását. Ebben össze vannak szedve érvek, ellenérvek, és tények. Vajon biztonságos-e gyermekkel a háton kerékpározni, és vajon szabályos-e?

Babahordozás kerékpáron

A hordozott babával való kerékpározás témája időről időre újra és újra felbukkan: minden évben nagyjából tavasszal/nyár elején.

Vannak érvek pro és kontra. Összeszedtem azokat az információkat, amelyeket érdemes végiggondolni a téma kapcsán.Először is a hivatalos verzió a kerékpárral való gyermekszállításról: “Kétkerekű kerékpáron egy 16. életévét betöltött személy legfeljebb egy, 10 évesnél fiatalabb gyermeket szállíthat a megfelelő gyermekülésen. Kettőnél több kerekű kerékpáron legalább 17 éves személy szállíthat utast.” (Idézet a KRESZ-ből.)

“Magyarra” lefordítva a dolgot ez annyit jelent, hogy kisgyermeket csak és kizárólag biciklis ülésben lehet szállítani. Ilyen ülésekből elég nagy a választék (kormányra szerelhető vagy épp a csomagtartóra; “áthelyezhető” vagy fix; esetleg még dönthető is stb.) Mindegyik ülés lényege, hogy a gyermek önállóan ül benne, és külön be van csatolva egy biztonsági övvel.

A fentiekből következik, hogy ilyen ülésben csak akkor szállítható a gyermek, ha már tud ülni. Van tehát 6-8 hónapunk a baba születésétől, amikor választanunk kell: vagy nem biciklizünk babával együtt, vagy úgy kerekezünk, hogy magunkra kötjük a bébit. A vélemények megoszlanak a témával kapcsolatban.

Hordozás kerékpáron

Vannak, akiknek a biztonság a legfontosabb, és csak akkor ülnek kétkerekűre, amikor a baba már tud ülni, és biciklis gyerekülésben szállítható. A kerékpáron való közlekedéshez másik biztonsági eszköz is jár: a biciklis sisak (gyereknek és felnőttnek egyaránt.)

Vannak, akik a gyakorlatiasságot választják, és hátukra kötött babával kerekeznek (ha már hordozott babával biciklizik valaki, az biztos, hogy mindenképp a hátán kell legyen a kisgyerek!!!) Azt vallják, számukra ez a megoldás épp olyan biztonságos, mintha ülésben lenne a baba.

Elvben és a gyakorlatban lehet így is, lehet úgy is. Akik azonban a hátukra kötött babával kerékpároznak, jobb, ha tudják: ha megállítja őket a rendőr, csak a két szép szemükben, beszélőkéjükben és a csáberejükben bízhatnak, ha el akarják kerülni a büntetést. A jelenlegi rendelkezések szerint ugyanis ez a közlekedési mód nem szabályos.

Választhatunk azonban más praktikus eszközöket is a családi biciklitúrákhoz. Ilyen pl. a biciklis utánfutó. Ez teljesen szabályos és biztonságos is.

A fentiekkel nem az volt a célom, hogy bárkit befolyásoljak, pusztán az, hogy a tények és tapasztalatok fényében gondolkodj el: neked melyik megoldás a legmegfelelőbb.


forrás: http://hordoznijo.hu/praktikus_szempontok/babahordozas-kerekparon/

2011. március 20., vasárnap

rendszeres tanácsadás

Minden hónap második péntekjén lesz az ingyenes babahordozási tanácsadás. Ugyanazon napon lehet beíratkozni a Székesfehérvári Babahordozó klubba, kendőt bérelni, és segítünk, ha problémád adódik a hordozással kapcsolatban. Helyszín a Szabadművelődés Háza.

Tehát akinek kérdése van, vagy szeretne hordozóeszközöket próbálni, a már megtanult kötéseket gyakorolni, az bátran jöjjön!
A legközelebbi alkalom: 2013. február 09. 17:00-18:00.
Ezekre az alkalmakra nem szükséges előzetesen bejelentkezned, szeretettel várunk.
A tanácsadást tartja: Meter Klára, Szarvas Zsuzsanna, Szilágyi Rita

2011. február 21., hétfő

nyonyo


Miért nem sírnak az afrikai babák?


Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.


Állandóan ott él bennünk az a meggyőződés, hogy nélkülük nem teljes az életünk; a gyermek áldás, amit badarság lenne elutasítani. Ez senkinek még az eszébe sem jut.

Nagy-Britanniában kezdtem meg várandósságomat. Az a vágy, hogy szülőföldemen szüljek, olyan erős volt, hogy 5 hónapon belül eladtam a praxisomat, új céget alapítottam, és átköltöztem. A legtöbb brit várandós anyához hasonlóan én is faltam a gyermekekről és nevelésről szóló könyveket. (Később a nagymamám megjegyezte, hogy a babák nem olvasnak könyveket, és az egyedüli dolog, amit tennem kell az, hogy a saját gyermekemet „olvassam”). Többször is azt olvastam, hogy az afrikai gyerekek kevesebbet sírnak, mint az európaiak. Nagyon kíváncsivá tett, hogy miért.

Amikor hazatértem, megfigyeltem az anyákat és gyermekeiket. Mindenhol ott voltak, kivéve a legkisebbeket hat hetes korukig, ők általában otthon maradtak. Az első, amire felfigyeltem, az volt, hogy bár mindenhol jelen vannak, mégis nagyon nehéz kenyai kisbabát „látni”. Általában hihetetlenül bebugyolálják őket még mielőtt az édesanyja (néha édesapja) magára köti. Még a nagyobb, háton hordott babákat is nagy takaróval védik az időjárás viszontagságai ellen. Nagy szerencse, ha sikerül megpillantani egy kicsi kezet vagy lábacskát, az orról vagy a szemekről már ne is beszéljünk. A csomag az anyaméhet mintázza. A csecsemők szó szerint be vannak bábozódva a környező világ stressz-hatásai elől, amibe belépni készülnek.

A második megfigyelésem kulturális jellegű volt. Az Egyesült Királyságban az a feltételezés, hogy a kisbabák sírnak. Kenyában ennek pont az ellenkezője igaz. Azt feltételezik, hogy a kisbabák nem sírnak. Ha mégis – akkor valami rettenetesen rossznak kellett történnie; amit azonnal meg kell oldani. Az angol sógornőm ezt találóan így összegezte: „Itt az emberek nem szeretnek gyereksírást hallani, ugye?”

Mindez akkor nyert igazán értelmet, amikor megszültem és meglátogatott a falusi nagymamám. Az igazat megvallva, az én babám elég sokat sírt. Elkeseredetten és fáradtan, néha elfelejtettem mindent, amit valaha is olvastam és együtt sírtunk. A nagymamám számára a megoldás nagyon egyszerű volt „Nyonyo” (Szoptasd meg). Ez volt a válasza minden egyes nyikkanásra.

Volt, hogy nedves volt a pelenka, vagy azért sírt, mert leraktam, vagy büfiznie kellett, de legfőképpen egész egyszerűen csak mellen szeretett volna lenni – akár azért, mert enni szeretett volna, akár azért, mert megnyugvást keresett. Az idő nagy részében már magamon hordoztam és együtt aludtunk, ez tulajdonképpen csak természetes kibővítése volt annak, amit amúgy is csináltunk.

Hirtelen megtanultam, mi az afrikai gyermekek boldog nyugalmának nem túl bonyolult titka. A kielégített igények egyszerű összjátéka, miközben tökéletesen megfeledkezem arról az erőfeszítésről, hogy tudjam, hogy az adott pillanatban mi történik. A végeredmény az lett, hogy a kisbabám sokat szopott; sokkal többet, mint ami bármely könyvből kiolvasható, és a legszigorúbb táplálási előírásoknál legalább ötször gyakrabban.

A negyedik hónap táján, amikor a városi anyák nagy része elkezdi bevezetni a szilárd táplálékot az ajánlások alapján, az én kislányom visszatért újszülöttkori szokásaihoz, és minden órában szopni szeretett volna. Ez engem tökéletesen sokkolt. Az elmúlt hónapok alatt ugyanis az étkezések közötti idő szép lassan megnőtt, sőt, időnként már pacienseket is fogadtam anélkül, hogy csöpögött volna a tejem, vagy a lányom dadusa megszakított volna, hogy a kicsi inni kér.

Az anya-baba csoportba járó legtöbb anya, már szorgalmasan elkezdte a hozzátáplálást rizzsel és az összes érintett szakember, akinek bármi köze is volt a gyermekeinkhez – az orvosok, sőt még a dúlák is, azt mondták, hogy ez így van rendben. Az anyának is szüksége van pihenésre. Dicsértek minket, hogy csodálatos teljesítményt értünk el azzal, hogy 4 hónapos korig kizárólag szoptattunk, és biztosítottak a felől, hogy a gyermekeinkkel minden a legnagyobb rendben lesz. Nekem valami mégsem stimmelt, és tétovázva bár, de megpróbáltam összekeverni papaját (Kenyában a hozzátápláláshoz használt tipikus gyümölcs) lefejt anyatejjel, megkínáltam vele a kislányomat, de ő elutasította.

Így hát hívtam a nagymamámat. Kacagva kérdezte, hogy újból könyveket kezdtem-e olvasni. Majd elmagyarázta, hogy a szoptatás nem lineáris. „Majd ő megmondja neked, ha már készen lesz arra, hogy ételt egyen, és a teste is szólni fog.”

„Mit fogok csinálni addig?” kérdeztem izgatottan.

„Ugyanazt, amit eddig is, rendszeresen nyonyo (szoptass).” Így hát az életem lassult le, és úgy éreztem magam, mintha újból várandós lennék. Miközben a sorstársaim élvezték, hogy amióta elkezdték a hozzátáplálást rizzsel, és folyamatosan vezetik be az újabb ételeket, a gyermekük tovább alszik, én óránként-kétóránként együtt ébredtem a kislányommal, és nappal pedig magyarázkodtam a pácienseimnek, hogy a munkába történő visszatérésem nem a tervek szerint alakul.

Csakhamar akaratlanul is a többi városi anya informális tanácsadójává váltam. Egymásnak adták át a telefonszámomat, és sokszor szoptatás alatt hallottam saját magamat, ahogy a telefonba válaszolok: „Igen, csak szoptasson tovább. – Igen akkor is, ha épp most etette meg őt. – Igen, lehet, hogy ma nem lesz ideje átvenni a pizsamát. – Igen, még mindig úgy kell ennie-innia, mint egy lónak. – Nem, valószínűleg nem most van a munkába való visszatérés ideje, ha ezt megengedheti magának.” És közben az anyákat nyugtatgattam: „Idővel könnyebb lesz.” Ez az utolsó kijelentés a remény kifejezése volt részemről, mivel számomra még ebben a pillanatban nem volt könnyebb.

Csaknem egy héttel az előtt, hogy a kislányom öt hónapos lett, Nagy-Britanniába utaztunk egy esküvőre, valamint azért is, hogy bemutassuk őt rokonaiknak és barátainknak. Mivel kevés egyéb kötelezettségem volt, nem volt nehéz tartani az etetési ritmusát. Annak ellenére, hogy idegen emberek kínos pillantásait kellett elviseljem, nem voltam képes a szoptatásra kijelölt nyilvános helyeket használni. (a legtöbb kijelölt szoptató szoba mellékhelyiség volt, nem tudtam rávenni magam, hogy ezt használjam).

Azok az emberek, akikkel a lagziban egy asztalnál ültünk megjegyezték: „ Nagyon békés a kisbabája – de túl sokat iszik.” Csöndben maradtam. Egy másik hölgy megjegyezte: „Tényleg, valahol olvastam, hogy az afrikai gyerekek nem sokat sírnak.” Nem tudtam türtőztetni a nevetést.

Nagyanyám szelíd bölcsesség:

1. Ajánld fel a melled minden egyes pillanatban, hogy a baba nyugtalan – akkor is, ha éppen most etetted meg őt.

2. Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsabban visszaaludj, és sokkal kipihentebb leszel.

3. Mindig legyen veled az ágyadnál egy palack meleg víz, hogy inni tudjál és folyhasson a tej.

4. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak. Nagyon kevés olyan dolog van, ami nem várhat.

5. A saját babádat olvasd, ne könyveket. A szoptatás nem lineáris – megy fel és le, valamikor pedig körbe. A saját gyermeked igényeinek Te vagy a legnagyobb szakértője.

J. Claire K. Niala

forrás: http://babafalva.hu/miert-nem-sirnak-az-afrikai-babak/

2011. február 15., kedd

Hordozni jó!


interjú Mészáros Anikó babahordozási tanácsadóval a babamappa.hu-n.

Babahordozással kapcsolatban mindenkiben számos kérdés merül fel, reméljük, interjúnkból legalább egy részére választ kaptok!


Hogyan határoznád meg pár mondatban, ki az a babahordozási tanácsadó?
Egy babahordozási tanácsadó olyan, nagy hordozási tapasztalattal rendelkező személy, aki képes segíteni a várandós és kisgyermekes családoknak a helyes babahordozó eszközök kiválasztásában és azok használatának elsajátításában. Támogatja a családokat a hordozás és kötődő nevelés mindennapi gyakorlatában, kérdéseikkel hozzá fordulhatnak.
Célunk az édesanyák, és rajtuk keresztül a családok biztatása, támogatása abban, hogy ösztöneiket követve megtalálják azt az utat, ahogyan gyermekükről gondoskodva az egész család igényei kielégítést nyerhetnek. Ennek eszköze a testközelben hordozás, tágabb értelemben véve a tiszteletteljes, kötődő nevelés.


Honnan ered ez a szokás, és Magyarországon mikor jelent meg először /vagy újra?
A babahordozás ősi módszer. A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp kisbabákkal közlekedni, dolgozni. Az emberiség kétharmada ma is hordozza babáját. Ha a több száz éves tapasztalat nem lenne eléggé meggyőző és igazoló erejű a mai társadalom számára, sok-sok új tudományos eredmény is alátámasztja a babahordozás fontosságát.
A nyugati világban az 1970-es években kezdték el újra felfedezni a babahordozást mint praktikus eszközt. Magyarországon az elmúlt 3-4 évben jelentősen megnőtt a hordozó családok száma, és ez az örvendetes tendencia ma is töretlen.
A nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat (a várandósság, szülés, gyermeknevelés körüli teendőket, szerepeket is), és kezd visszatérni a gyökerekhez. Egyre többször hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról. Sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondozás létjogosultságát és fontosságát. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a kötődés, és ez egész későbbi életére meghatározó pozitív tapasztalatot jelent.
Ellenkező esetben: ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába „kommunikál”, nincs értelme, mert nem kap rá választ.


Te magad miért lettél babahordozási tanácsadó?

2007 februárjában született a kislányunk, két hónapos korában tettem először hordozókendőbe. Felszabadító, boldog, megnyugtató érzés volt – a kislányunknak is: rögtön elaludt. Ettől a pillanattól mindennapi életünk részévé vált a kendő: kislányomnak nem kellett nélkülöznie a társaságomat és a ringatást, miközben szabad volt a két kezem és tudtam végezni a házimunkát. Ő ezt egy darabig figyelemmel kísérte, aztán mikor elfáradt, elaludt a kendőben és jókat szunyókált. A hordozókendő segítségével könnyedén lehet közlekedni a városban, a járműveken vagy gyalogosan bárhová. Sikerült olyan megoldást találnunk, hogy mindketten nyugodtak és elégedettek legyünk.
Olyan nagyszerűnek és fontosnak tartom a hordozást, hogy küldetésemnek éreztem, hogy másoknak is megmutassam és átadjam ezt a tudást. Azért, hogy ezt szakszerűen tegyem, 2007 végén elvégeztem a hordozókendő tanfolyamvezetői képzést. Azóta tartok hordozókendő tanfolyamokat kismamáknak, anyukáknak, apukáknak. Örömmel látom, hogy a hordozás mekkora segítség és boldogság másoknak is.


Hogyan válhat valaki babahordozási tanácsadóvá? Milyen képzést kell ehhez elvégeznie? Mi történik egy ilyen képzésen?
A Beli Buba Babahordozó Iskola keretein belül váltam hordozókendő tanfolyamvezetővé és babahordozási tanácsadóvá. Az iskola a svájci LANA tanfolyamhálózat magyarországi tagja, 2006 óta szerveznek képzéseket itt Magyarországon is. A képzés elméleti és gyakorlati elemeket is tartalmaz.
A hordozáshoz kapcsolódó ortopédiai, neurológiai, pszichológiai és kultúrantropológia ismeretek mellett természetesen fontos a hordozási technikák tökéletes elsajátítása, valamint azok tanítási módszertana is.
A Beli Buba Babahordozó Iskola egy szakmai és szellemi közösség: folyamatosan tovább képezzük magunkat, újabb és újabb ismereteket és kötési technikákat tanulunk, folyamatosan gyűjtjük és megosztjuk egymással a babahordozással kapcsolatos tapasztalatainkat.


Fontos-e annyira ez a hordozási mód, hogy próbáljuk-e meggyőzni a sokszor szkeptikus férfiakat/apákat is? Tényleg, hogyan viszonyulnak ehhez a férfiak általában? Ezzel kapcsolatban is megfigyelhető valamiféle pozitív változás? Elfogadóbbak, nyitottabbak szerinted a mai apák?
Tapasztalatom szerint a mai apák nyitottabbak és megengedőbbek saját magukkal és gyermekükkel szemben is: tehát megengedik maguknak a gyengédséget. Természetesen a családok (és az édesapák) nagyon különbözőek, és valószínűleg, akik eljutnak hozzám egy tanfolyamra vagy tanácsadásra, már eleve nyitottabbak a hordozás és kötődő nevelés, válaszkész gondoskodás felé.
Az apukák néha aggódnak, féltik az édesanyákat, de mikor látják, hogy a gyakorlatban milyen remekül működik a hordozás, sokszor ők maguk is kiveszik a részüket belőle. Soha semmit nem szabad erőltetni. Ha látják, hogy a hordozás milyen nagyszerű ajándék az egész családnak, ők maguk is kipróbálják és megszeretik azt az érzést, hogy egy kisbaba hozzájuk simul.



Van bármiféle hátránya ennek? El lehet „kényeztetni” ezzel a babát?
A hosszú-hosszú évezredek alatt semmiféle olyan dolgot nem találtak, amely a hordozás ellen szólna, sőt! Minden tudományos eredmény az intenzív testközelség fontosságát és előnyét igazolja.
Vannak, akik attól tartanak, hogy túlságosan elkényeztetik gyermeküket, ha hordozzák, és a baba túlságosan hozzájuk nő. A csecsemők életük első pár hónapjában intenzíven igénylik a testközelséget. Ahogyan azonban egyre kíváncsibbak lesznek és megindul a mozgásfejlődésük (forognak, másznak, felülnek, felállnak, járnak stb.), egyre kevésbé igénylik a hordozást. Az az általános tapasztalat, hogy a hordozott babák nagyon nyitottak, barátságosak és elég hamar önállóak lesznek. Miután saját vágyuk szerint kielégült a testközelségre való igényük, könnyedén tovább tudnak lépni, szívesen fedezik fel a világot. Mivel a hordozás megalapozza a korai kötődést és segít a(z ős)bizalom kialakulásában, így a kicsik bátran vágnak neki a környezet felfedezésének, hisz tudják, biztonságban vannak, mindig van egy biztos háttér, ahová visszatérhetnek, ahol támogatást kapnak, ha szükségét érzik.


Van esetleg olyan, akinek nem javallott hordozni a gyermekét, például várandósoknak a nagyobb testvért?

Alapvetően aki egy – a gyermek súlyával megegyező súlyú – hátizsákot felemelhet és hordhat, az lényegében hordozhatja saját gyermekét is. Lehetnek azonban olyan ortopédiai vagy más betegségek, melyek esetén felmerül, hogy hordozhatja-e a szülő kisbabáját. Ha valakinek ilyen jellegű kérdése vagy problémája van, mindig azt javaslom, hogy szakemberrel konzultáljon, mielőtt hordozni kezd.
Alapesetben várandósok is hordozhatnak (és hordoznak) pl. nagyobb testvért. A hangsúly azon van, hogy ha a várandósság egészséges lefolyású (tehát semmiféle veszélyhelyzet nem áll fenn, ami például a súly emelését vagy hosszabb távú viselését megakadályozza), akkor engedélyezett a hordozás is, illetve fontos, hogy egy várandós csak úgy, akkor és annyit hordozzon, amennyi neki jólesik. Figyeljen a szervezetére, és ha megterhelő számára a hordozás, akkor pihenjen, tartson szünetet.


Mekkora babával lehet elkezdeni a hordozást és van-e valamilyen felső határ (életkor, súly), amikor már nem tanácsos?
Egy kisbabát születése pillanatától kezdve lehet hordozni, és mivel az első pár hétben, hónapban óriási a babák testközelségre való igénye, javasolt is a hordozás az első percektől (a gyermekágy időszakában az édesapa vagy más segítő is hordozhatja a kicsit).
Hordozni egészen 4-5 éves korig lehet, amíg a kisgyermek ezt igényli. Természetesen az idő előrehaladtával egyre önállóbb lesz a gyermek, egyre kevesebbet kéri a hordozást, de előfordulhatnak olyan helyzetek – hosszabb-nehezebb kirándulás vagy például betegség – amikor elfárad és ismét szerepet kap a hordozóeszköz.
A hordozás felső súlyhatára lényegében az a súly, amit a szülő még elbír. Tapasztalatom szerint a hordozás remek egyensúlyi helyzetet teremt a kicsik mozgásfejlődésében is. Ugyanis ahogyan egy gyermek egyre növekszik, egyre többet szeretne a saját lábán jönni-menni. A gyakran siető szülőnek azonban sokszor egyszerűbb beültetni a kisgyereket a babakocsiba, mert így gyorsabban halad, mint egy totyogóval. Ezért előfordul, hogy egy egyébként járni tudó gyermek gyakran passzív helyzetben, babakocsiban ül akkor is, amikor ő maga akár szívesen jönne-menne. A hordozó szülőknek azonban az idő előrehaladtával és a súly növekedésével az az érdeke, hogy csak annyit hordozza a gyermekét, amennyit valóban szükséges, hisz nem áll szándékában 10-15 kilót napi több órán át cipelni. Tehát az alapeset az, hogy a gyermek a saját lábán közlekedik, és csak akkor kéredzkedik a hordozóeszközbe, ha már nagyon elfáradt.




Sok anyukát ér „támadás” idegenektől, amikor ilyen módon hordozva látják a babát, mert úgy vélik, megfulladhat. Van alapja ennek a félelemnek? Ha igen, akkor mire érdemes odafigyelni hordozás közben?

A jó hordozóeszközben helyesen hordozott baba szorosan simul hordozójára, de mindketten megfelelően kapnak levegőt. A szorosság nem jelenti azt, hogy kellemetlen vagy fájdalmas lenne. Ha kényelmetlen a hordozás, akkor nem jó a hordozóeszköz, vagy nem megfelelően használják.
A gyerekek hordozás közben is viselkedésükkel jelzik, hogy jól érzik magukat. Szeretik a hordozást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az idő nagy részében elégedettek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak. Sőt a babák többsége édesen-békésen szunyókál a hordozóban, amikor elfárad. Ha nem érezné jól magát, nem tudna ellazulni.




Van-e még bármi, amit fontosnak tartasz elmondani, amit érdemes tudni a szülőknek, akik hordozni szeretnék a babájukat?
A jó és helyesen használt hordozóeszköz körülöleli a baba hátát, ezzel biztonságosan támasztja a gerincét. Nem javasolt olyan eszközök használata (pl. kenguru), amelyben a kicsi gerince elferdülhet, a háta összecsuklik. A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás a hordozónak is kényelmes, és nem árt az egészségének.
A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás segíti a csecsemő csípőfejlődését. Sőt a hordozással korrigálhatók a születéskori csípőproblémák, valamint megelőzhető a rejtett csípőproblémák későbbi kifejlődése.
Az újszülöttek csípővápája még fejletlen, ezért esetükben nagyon fontos figyelni a helyes csípő- és lábtartásra. A babák csípőfejlődését az úgynevezett terpesz-guggoló tartás segíti legjobban.
A helyes eszközben való anatómiailag helyes hordozás segíti a kicsik csípőfejlődését, illetve korrigálhatóak a csípőproblémák. Terpeszpelenkára sincs szükség. Ha megfelelő eszközben és megfelelő pozícióban van a baba, akkor a feje, háta, gerince épp annyira van megtámasztva, amennyire arra fejlődési szakaszában szüksége van.
A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyszerv, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát - kiegészítve az érintéssel - a csecsemő idegrendszeri fejlődésének kiinduló pontja. Hordozás közben mindkét kulcsingert folyamatosan megkapja a baba, és ez hozzájárul az idegrendszer kiegyensúlyozott és egészséges fejlődéséhez.



hordozókat teszteltem


A tapasztalataimat már elég régóta meg szeretném írni, de nem jutok el odáig soha... remélem most be tudom fejezni a bejegyzést.

na, lássuk akkor: először egy Bamberoo csatos. a Székesfehérvári Babahordozó Klub tulajdona, egy hónapig volt nálam. hááát... én többet vártam a Bamberoo-tól.
de lássuk előbb, mik az előnyei: jó nagy a body része, még Sebi is belefér. Ki is használta a helyzetet, pár napig felváltva kellett Jankát meg őt hordoznom. aztán nagyon jól állítható a vállpánt akkor is, ha már felvetted a gyereket. ez nagy előny, mert én többnyire kabátra vettem fel, és az úgy működött, hogy jól kilazítottam a pántjait, hátamra a gyerek, fel a pántok (így könnyen bele tudtam dugni a kezem), és aztán szépen meghúztam a pántokat. kocsiból kiszállva ez egy nagyon egyszerű és kényelmes megoldás volt.
a fejtartója is nagyon jó, egyedül is simán fel tudtam kapcsolni.

amiben csalódtam: a vállpánt párnázottsága. olyan vékony benne a bélés, hogy totál összegyűrődik, és egy idő után már vág is. a fenti képen lehet látni. kabát fölött ok volt, de kabát nélkül hosszú távon nem kényelmes. hozzáteszem, az én vállaim nincsenek kipárnázva, egy más testalkatú anyukának kényelmesebb lehet.



FiDiNi erszény: nálunk ez az apás hordozó, Dávid ugyanis csak csípőn hajlandó hordozni. és most már csak ebben az erszényben. van egy Babasling-ünk is, de nem használja. ha mosásban van az erszény, inkább kézben cipeli Jankát.
kb 6 hónapos volt Janka, mikor vettük, azóta használatban van. állítható a mérete, és szivacsosak a szélei. mi kell még? ja igen, a pántok, amikkel be lehet állítani a méretét, Janka nagy kedvencei, azokat szokta rágni elalvás előtt. :)


Klubos Manduca: nem sokáig volt nálam, de ha csatos, akkor ez a best. állat kényelmes, a derekamnál is nagyon kényelmes, a gyereket könnyen bele lehet tenni, nagyon jól párnázott a vállpántja is, derékrésze is. minden apró részletét testre tudod szabni. ez a csatos a szerelem, de saját még nincs...


Kendő. a képen egy didymos smaragd indio. télen a csatosnak nagy előnye, hogy nem lóg le a sárba. ebből következik, hogy a kendőnek ez a hátránya. de: nem mindegy, mivel kötsz. én egy Lana Caffee-t nyüstöltem (barna színű), amin nem látszott meg a sár, így ideális volt az őszi-téli szezonban. azt hiszem, ha a Lana és a Didymos közötti különbséget szeretném leírni, az röviden annyi, hogy a didymos nagyon dekoratív, a Lana viszont elnyűhetetlen. A Lanát használhatod bárhol, bármikor, sárban, fagyban, játszótéren, parkolóban. a Didymos ennél jóval kényesebb. plusz ugye a Lana nehezebb gyereknél is nagyon kényelmes.
de visszatérve a kendőre, mint hordozó típusra: télen bent csak ezt használom, kint meg inkább csatosat, ha van. most nincs, így kintre is kendőt használok. nem lehetetlen kabátra kendőt kötni, de jóval tovább tart, mint egy csatost feldobni. és kell hozzá egy jó kötés, ami nem csúszik le a válladról. mondjuk egy nepáli.


Babasling. többnyire csípőn hordozásra alkalmas. fixre be kell állítani a méretét, nem lehet utólag rajta húzni, ha már benne van a gyerek. viszont kabátra könnyen fel lehet venni, ha csak rövidebb útra indulsz. nálunk ez volt a kocsiban lévő hordozó, míg a gerincem azt nem mondta, hogy nincs tovább féloldalas hordozás egy percig sem. én nagyon szerettem.


Lana mei-tai. szerintem ez egy tökéletes mei-tai. na jó, ez nem is egy mei-tai, hanem egy hibrid. kényelmes a derékrésze, párnázott és csatos. a body része, mivel kendő szövetből van varrva, ugyanolyan jól rásimul a babára, mint a kendő, plusz a vállpántjai is széles kendős megoldásúak, így nagyon jól lehet vele körülkötött háti kötést csinálni, vagy egyéb kendős finomságokat, amiket egy szimpla mei-tai-al nem, és amik jobban tartják a baba gerincét. egyszóval sokoldalúbb, mint általában a mei-tai-ok. ettől függetlenül, én nem sokat használtam, nem vagyok mei-tai-os típus. valószínűleg azért mert alapvetőleg kicsit végletes ember vagyok, így ha hordozás, akkor vagy legyen jó hosszú (minimum 4,7-es) kendő, vagy egy kompakt kis csatos. :)

azt hiszem végeztünk egyelőre. nyáron még biztos lesz egy ilyen bejegyzés gézkendőről, fürdős kendőről és egyéb finomságokról. addig pedig jó téli hordozást mindenkinek!

kendőmustra


elég sok kendőm gyűlt össze ahhoz, hogy most már úgy érezzem, számot kell vetnem ezügyben. :) vegyük hát szépen sorra, mim van, és miért is szeretem őket!


A két Didymos Indio. a Smaragd és a Scilla. ez utóbbi karikás. mindkettő extra puha, és extra szép színei vannak. a karikásat azért szeretem, mert tökéletesen a gyerek méretére állítható. akár nyár van, akár tél, akár 1 hónapos a baba, akár 7, akár egy szál bodyban van a gyerek, akár kabátban. és ez még mindig nem elég, simán fel lehet venni kabát alá, nem áll ki a hátamnál, nincs rajta csomó, vagy bármi. én úgy szoktam beülni a kocsiba is, hogy már rajtam van, fölé a kabát. aztán ha kiszállunk, bele Janka, és a kabáttal betakarom. nagyon praktikus darab. a csípőn hordozáshoz való eszközök közül nekem ez vált be leginkább. igaz, néha féltem a kis puha indiómat, hogy meghúzódik valami szál benne, ahogy húzom a karikán keresztül. ebből a szempontból jobb lehet egy vastagabb anyag karikásnak.
a Smaragdom pedig 4,70 m. és gyönyörű! :) ezzel mindent lehet kötni, duplót, nepálit, jordant, amit csak akarok. és Janka születése óta ez az első nem rózsaszín kendőm! :)

A két jacquard szövésű Didymos-om. mindkettő 4.70m-es. az első a már sokat emlegetett mikrobis Laura. ezidáig ez volt "A KENDŐ". szép, csajos, de bírja a strapát. most viszont egy kicsit pihen, mivel megérkezett a mellette látható Hortenzia. extra hideg lila-kék kombó. nagyon az én színeim. szerelem lett belőle. :)


A két Lana. letisztult színek. a fehér Havasi gyopár nekem "A LANA". ettől nem válnék meg. egészen érdekes, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy biztos kényes, mert ennyire világos. de nem. kötöttem vele már a Moszkva tér porában is, de nem lett semmi baja. a kosz egyszerű mosószódás mosással kijön belőle. hogy miért szeretem a Lanát? mert erre nem kell különösképpen vigyázni. nem húzódik ki a szála, bírja a nyálat, a koszt, a ráncigálást. és minél nehezebb a gyerek, annál kényelmesebb lesz a hordozás egy Lanával.
a kék kendő egy Lana tenger. épp most váltam meg tőle. Dávidnak vettem, még Janka születése előtt, hogy legyen egy fiús színű kendőnk is. de nem vált be nála a kendő, mint hordozóeszköz, inkább Fidini erszényben nyomul. így ez a kendőm már nincs. kicsit bánom, de nemsokára jön az új Lana, és állítólag lila lesz. :) már alig várom.


Hoppediz Lille. ez a rövid kendőm. azt hiszem, 2,5 m. rebozó kötésekhez kiváló. és a színösszeállítása sem utolsó. törtfehér alapon halvány rózsaszín és bordó csíkok. tökéletes.


A piros kendőm. Gipsy Mama Lalita. 5 m felett van a hossza. gézkendő. égő tűzpiros és pink kombinációja. nyáron nagyon jó volt vele kötni, remélem még jövő nyáron is hasznát vehetem. a legkényelmesebb kötés ezzel a kendővel a dupló. mivel elég vékony az anyag, a batyu eléggé húzza vele a vállamat (minél nehezebb a gyerek, annál inkább).


És végül a fürdős kendőm. nagy hasznát vettem a nyáron. kicsit érdekes vele kötni, főleg hátra. elöl tök okés, megkötöm és beleteszem a gyereket. de hátra gyerekkel együtt... egyrészt keskeny az anyag. jóval keskenyebb, mint egy átlag szövött kendő. másrészt állatira csúszik. fölcsúszik, lecsúszik, de mindenesetre nagy küzdelmek árán kerül csak a helyére. egyszóval gyakorlást igényel a használata. de amúgy szuper találmány. Janka máshogy ne is volt hajlandó a vízzel érintkezni, csak ha rajtam volt kendőben.

a kendőknek ezennel vége. következő részben a többi hordozóeszközzel foglak szórakoztatni benneteket. addig is jó hordozást! :)

2011. február 14., hétfő

NBH 2010 Székesfehérvár

A történet ott kezdődött, hogy szeptember elején elkezdődött a szervezkedés. eleinte kissé kaotikusan ugyan, de a végére szépen kitisztult a kép, minden, és mindenki a helyére került. (kivéve a plakátokat, mert elég későn készültek el, így egy csomó a nyakunkon maradt ahelyett, hogy a város kisbabásait és pocakosait hívogatta volna)
Szóval, október 2-án, a szopis kampány után elindultunk szórólapozni. jópáran, jó hangulatban. Kitti és Abigél biciklivel nyomta, egy kismama sem menekülhetett előlük, mindenkit utolértek. :)



Október 6-án, szerdán, ahogy a képeken is látszik, sokan-sokan összegyűltünk, hogy megnyissuk az idei Nemzetközi Babahordozó Hét székesfehérvári programjait. Kati néni megkendőzésével vette kezdetét az akció. Kati néni nem ellenkezett, így megkapta a mikrobis kendőmet. :) jól állt neki. :)








Ezután a budapesti akcióhoz hasonlóan kendőalagutat csináltunk, és sikerült pár járókelőt becsalogatni alá. a gyerekek nagyon élvezték a szaladgálást, mi pedig nem kis feltűnést keltettünk a sok színes kendővel.









Az alagúttal sétálni fárasztó. nem kicsit. főleg, ha egy gyermek nyomja még a hátadat is. így váltottunk, előkerült még néhány kendő, még néhány ember, és egy szép hosszú kendőlánccá alakultunk. az emberek csak néztek-néztek, mosolyogtak, és néhányan megkérdezték, hogy mit is csinálunk mi tulajdonképpen?
az Országalmánál kört alkottunk. aztán szépen megkérdezgettük az embereket, nem szeretnék-e kipróbálni a hordozást. és igen! volt, aki kérte, hogy kössük föl rá a babáját!




a nagyobb gyerekeket meg hintázásra hívtuk. (ezt nagyon élvezték)













Másnap pedig eljött a nagy pillanat! Az Öreghegyi Közösségi Házban megkezdődött a Babahordozó Hét. ( a molinó Kitti, Rita és Zsuzsa munkája)












Kiscsajom rendes teremtés, első nap, a bepakolást végigaludta az egyik babzsákban.

















még délelőtt megérkeztek a Fejér megyei Hírlap munkatársai, és egy fotó erejéig elkaptak minket. (meg végighallgattak egy-két előadást, és egy jó kis cikket írtak belőle.)











A csütörtök húzós volt, a péntek kicsit lazább, a szombat pörgős. nagyon sok kismama és anyuka jött el, sokan mindhárom napon ott voltak. hallgatták az előadásokat, kipróbálták a hordozóeszközöket. nyitottak, érdeklődőek voltak. nekünk nagyon pozitív élmény volt, hogy sikerült megmozgatnunk a fehérvári babásokat!
a végén pedig egy tortával ünnepeltünk. :)
jövőre reméljük ugyanígy, vagy még jobban!

(visszhang a médiában: Fehérvár TV, Fejér megyei Hírlap )